Hát ez is eljött.
Azt sem tudom mi történik.
Valaki megérintett. Mélyen.
Eldöntöttem, új metódust kezdek.
Megengedem ami belül van.
S figyelek.
Nem szállok el.
Minden döntésnél megállok.
Figyelem a "mit érzek/mit gondolok/mit cselekszem" hármasát, ennek harmóniáját.
A külső lépéseimet "realitás kontroll" alá vetem.
Érdekes kísérlet.
-----------------------------------------
Story behind:
Bodywork csoport.
Első alkalom: egy gyakorlatban közel jön egy lány. Látom a nőt és látom a kislányt is benne.
Megtisztel, hogy a közelemben megengedi, hogy a könnye kicsorduljon.
Diszkrét, mert mielőtt a könnye (vagy csak a második (?) könnye) kezemre cseppenne, megáll a mélyüléssel.
Hmm.
Ha csoporttagként tekintem a folyamatot, "közeli, intim élmény". Neki is jó, nekem is.
Ha őszintén szembenézek ("egyszer élőként"), arra az első napra visszagondolok: felkeltette az érdeklődésemet, tetszett ez a nő.
Már, amikor belépett a terembe.
A nap végén a nevét megpróbáltam kilesni a csoportpénz fizetős listáról.
Titkon.
Ha a belső reakciómra visszaemlékszem: vonzódást éreztem és ellenállást. "Mi van?" meg "Ugyan már mit akarsz" meg hasonló belső hangok voltak.
1,5 hónapja volt.
Azóta nem dolgoztam N-nel.
Az előző alkalmakon, nem dolgoztunk egymással egy gyakorlaton sem.
Nem kerültem, de nem is választottam... tán tudattalanul is kerültem.
"Nem megyek arra, ami veszélyes" :-/
Most találkoztunk. A csoporton.
Közel engedtem teljesen. Full szimbiózis. Megéltem - játékosan - lépésről-lépésre.
Mélyülően és tisztán.
Közelség lépések sora és távolodás is hasonlóan történt. Ő benne volt a játékos folyamatban.
Az elején gondolkodtam: ilyen közel kevés ember volt hozzám.
Ő az ötödik.
Huhh.
Két játékkal később szólt az utasítás: keress egy párt, aki a legközelebb van most hozzád.
Az ellökős - és visszatalálós folyamathoz választottunk párt.
Én őt. Persze.
Ha már lúd, legyen kövér is! Legyen meg a teljes folyamat.
Legyen meg az ellökés, hogy kijöjjek ebből a közelséghez, szimbiózishoz ragaszkodásból, volt a természetes gondolatom. {felnőttből, vagy énfelettesből}
Hát.
Kapcsolódtunk.
Kértem, legyen először ő, aki ellök.
Nem egyszer, sokszor kellett ezt tenni.
Azt éreztem, úgy is visszajövök.
Tetszett a küzdés.
Tetszett az ereje!
Aztán a visszatalálás.
Hú, az volt nagyon jó!
Aztán, mikor én löktem el... nem egyszer, többször...
a megélésem az volt:
Hú de tetszik ez! Ellököm és visszajön.
Megszerzi az egyensúlyát egyedül is... s visszajön...
Így még nem kapaszkodott belém nő...
Ez engem dinamizált, s vele voltam, mikor az utolsó ellökésem után nagyon lassan, miliméterről-miliméterre mozdult. Sírva, küzdve.
S jó volt együtt.
Újra.
---------------------------------------------------------------------
Beszélgettünk.
Az, hogy így közel volt, teljes betöltődés volt nekem.
Az, amit elmesélt velem kapcsolatban - az ő saját program lefutását, a gondolataiban az előző 1,5 hónapban, hát érdeklődéssel tölt el.
Úgy tűnik kísértetiesen hasonló köreink vannak, "lejátszuk fejben"...
Jó volt ezekről nyíltan beszélni.
Dinamikus, s fontos a realitáskontroll! :)
