Friday, November 28, 2014

Egy kör a tudattalanomban!



Álom, feszült ébredés az éj közepén. (11.27-én, hajnal 3-kor)

Aztán valahogy csak visszaaludtam.

Reggel vidéki iskolai programra.

Autópálya, terelés.
Lassú menet.
Három autóval előttem a kamion furcsán kerül balra.
Ott egy - valahogy a sávba került - terelőtábla.


Erre beflashelt az álmom:

Taxi, szlalomozás, mintha kergetne engem.
Egy útszakaszon, ami egyenes, ott a sávelválasztóban ott van egy (a magán utaknál szokásos) útba süllyeszthető oszlop.
A taxi nem tudja kikerülni, nekimegy, de ahelyett, hogy az megfogná az autót, az oszlop, ahogy kitört, mintha egy tűzcsap lett volna, s a víz 10cm átmérőjű sugárban ömlött a földből felfelé!!!
A taxi a garázsig elért, meghozta az utasát.
Ott realizáltuk, hogy a kocsi eleje nagyon sérült, s a hűtője is tán.

Taxiról -> a „stoppos” KIP hívókép jut eszembe, valakit vinni egy szakaszon, esetleg kaland.
A földből feltörő víz…->  no hát az érzelmek. Érzelmek elemi erővel. Erős kéreg alól…

OK, hát ezt hozta a tudattalan…

Aztán másnap: pályaorientációs nap, egy Gimiben.
Krisztina tér 1.
Az iskola saját parkolójába állok be, s ott egy olyan útoszlop fogad, mint álmomban...
Önkéntelenül és kínomban is mosolygok, nevetek.

Ez a Krisztina tér!! Emberek.
100m-rre lakik oda a lány,
aki megérintette a szívemet.
:)



Tuesday, November 18, 2014

I promise to myself



I promise to myself:
All that I have experienced are for my development.
I met with my highest self, where there is no push away or kick out.
I shared this with someone, experienced in the physical world.

I use this personal experience, to remind myself, that I won’t let any of my weaker parts abandoned, left out. I will take care of them, and treat all of them well!
I will be with myself together and for ever.
I don’t beg for the security from any external (person, thing etc)…, I give it to myself. I promised it to myself, and I ask you to do it for yourself too.


An old music: https://www.youtube.com/watch?v=EmTBKbyaEjU
Beverley Craven - Promise Me'90 from the period of teenager's life feelings of mine.


Friday, November 14, 2014

Új metódus - Kérdések ... és még 2014.11.15

Hát ez is eljött.
Azt sem tudom mi történik.
Valaki megérintett. Mélyen.

Eldöntöttem, új metódust kezdek.
Megengedem ami belül van.
S figyelek.
Nem szállok el.
Minden döntésnél megállok.
Figyelem a "mit érzek/mit gondolok/mit cselekszem" hármasát, ennek harmóniáját.
A külső lépéseimet "realitás kontroll" alá vetem.
Érdekes kísérlet.
-----------------------------------------
Story behind:
Bodywork csoport.
Első alkalom: egy gyakorlatban közel jön egy lány. Látom a nőt és látom a kislányt is benne.
Megtisztel, hogy a közelemben megengedi, hogy a könnye kicsorduljon.
Diszkrét, mert mielőtt a könnye (vagy csak a második (?) könnye) kezemre cseppenne, megáll a mélyüléssel.
Hmm.

Ha csoporttagként tekintem a folyamatot, "közeli, intim élmény". Neki is jó, nekem is.
Ha őszintén szembenézek ("egyszer élőként"), arra az első napra visszagondolok: felkeltette az érdeklődésemet, tetszett ez a nő.
Már, amikor belépett a terembe.
A nap végén a nevét megpróbáltam kilesni a csoportpénz fizetős listáról. Titkon.

Ha a belső reakciómra visszaemlékszem: vonzódást éreztem és ellenállást. "Mi van?" meg "Ugyan már mit akarsz" meg hasonló belső hangok voltak.


1,5 hónapja volt.
Azóta nem dolgoztam N-nel.

Az előző alkalmakon, nem dolgoztunk egymással egy gyakorlaton sem.
Nem kerültem, de nem is választottam... tán tudattalanul is kerültem.
"Nem megyek arra, ami veszélyes" :-/

Most találkoztunk. A csoporton.
Közel engedtem teljesen. Full szimbiózis. Megéltem - játékosan - lépésről-lépésre.
Mélyülően és tisztán.
Közelség lépések sora és távolodás is hasonlóan történt. Ő benne volt a játékos folyamatban.
Az elején gondolkodtam: ilyen közel kevés ember volt hozzám. Ő az ötödik.
Huhh.
Két játékkal később szólt az utasítás: keress egy párt, aki a legközelebb van most hozzád.
Az ellökős - és visszatalálós folyamathoz választottunk párt.
Én őt. Persze.
Ha már lúd, legyen kövér is! Legyen meg a teljes folyamat.
Legyen meg az ellökés, hogy kijöjjek ebből a közelséghez, szimbiózishoz ragaszkodásból, volt a természetes gondolatom. {felnőttből, vagy énfelettesből}

Hát.
Kapcsolódtunk.
Kértem, legyen először ő, aki ellök.
Nem egyszer, sokszor kellett ezt tenni.
Azt éreztem, úgy is visszajövök.
Tetszett a küzdés.
Tetszett az ereje!
Aztán a visszatalálás.
Hú, az volt nagyon jó!

Aztán, mikor én löktem el... nem egyszer, többször...
a megélésem az volt:
Hú de tetszik ez! Ellököm és visszajön.
Megszerzi az egyensúlyát egyedül is... s visszajön...
Így még nem kapaszkodott belém nő...

Ez engem dinamizált, s vele voltam, mikor az utolsó ellökésem után nagyon lassan, miliméterről-miliméterre mozdult. Sírva, küzdve.
S jó volt együtt.
Újra.
---------------------------------------------------------------------
Beszélgettünk.
Az, hogy így közel volt, teljes betöltődés volt nekem.
Az, amit elmesélt velem kapcsolatban - az ő saját program lefutását, a gondolataiban az előző 1,5 hónapban, hát érdeklődéssel tölt el.
Úgy tűnik kísértetiesen hasonló köreink vannak, "lejátszuk fejben"...
Jó volt ezekről nyíltan beszélni.
Dinamikus, s fontos a realitáskontroll! :)