Egy kör a tudattalanomban!

Álom, feszült ébredés az éj közepén. (11.27-én, hajnal 3-kor)

Aztán valahogy csak visszaaludtam.

Reggel vidéki iskolai programra.

Autópálya, terelés.

Lassú menet.

Három autóval előttem a kamion furcsán kerül balra.

Ott egy - valahogy a sávba került - terelőtábla.

Erre beflashelt az álmom:

Taxi, szlalomozás, mintha kergetne engem.

Egy útszakaszon, ami egyenes, ott a sávelválasztóban ott van egy (a magán utaknál szokásos) útba süllyeszthető oszlop.

A taxi nem tudja kikerülni, nekimegy, de ahelyett, hogy az megfogná az autót, az oszlop, ahogy kitört, mintha egy tűzcsap lett volna, s a víz 10cm átmérőjű sugárban ömlött a földből felfelé!!!

A taxi a garázsig elért, meghozta az utasát.

Ott realizáltuk, hogy a kocsi eleje nagyon sérült, s a hűtője is tán.

Taxiról -> a „stoppos” KIP hívókép jut eszembe, valakit vinni egy szakaszon, esetleg kaland.

A földből feltörő víz…->  no hát az érzelmek. Érzelmek elemi erővel. Erős kéreg alól…

OK, hát ezt hozta a tudattalan…

Aztán másnap: pályaorientációs nap, egy Gimiben.

Krisztina tér 1.

Az iskola saját parkolójába állok be, s ott egy olyan útoszlop fogad, mint álmomban...

Önkéntelenül és kínomban is mosolygok, nevetek.

Ez a Krisztina tér!! Emberek.

100m-rre lakik oda a lány,

aki megérintette a szívemet.

:)